A varázsszó, ami még mindig működik

 Évszázados manó-létem során - és itt, ebben a csoda kis üzletben is - sok mindent láttam már. 

Láttam paradicsomot, ami uborkának akarta kiadni magát, láttam görögdinnyét, ami akkora volt, hogy külön parkolóhelyet kért magának. És láttam olyan vásárlót is, aki egyetlen mosollyal szebbé tette egy egész napunkat. De van valami, amit még ennyi év után sem értek.



Reggel még javában pakoljuk a friss árut (főleg az ember-formájúak, mert én húsz deka felett nemigen bírom a strapát 😀)...  egyikünk rekeszt cipel, másikunk söpör, harmadikunk próbálja rávenni Gedeont, hogy ugyan már, ne pont az útban, láb alatt szundikáljon. Ilyenkor mindenki azon dolgozik, hogy a megszokott kínálat a megszokott rendben álljon készen.

Ekkor egyszer csak megjelenik valaki, és nem azt mondja, hogy Jó reggelt! Nem azt, hogy Sziasztok! Nem azt, hogy Ne haragudjatok, korán jöttem... hanem azt kérdi, hogy hol a petrezselyem.

No, de olyan is akadt már, aki hajnali 4-kor némán  beszédelgett a még összevissza álló ládasorok közé, és amikor elhangzott a kérdés, hogy segíthetünk-e, a felcsattanó, arrogáns válasz az volt: nyilván akarok venni valamit, ha itt vagyok!

Na ilyenkor még az almák is összenéznek.

Pedig hidd el, mi nagyon szívesen kiszolgálunk. Adunk bármit, ha legalulról kell kihorgászni, akkor is. Nyitás előtt is. Pakolás közben is. Ha lehet, segítünk, keresünk, emelünk, mosolygunk. De van egy apró varázslat, ami semmibe sem kerül.

A neve: köszönés.


Furcsa egy dolog. Nem lehet kilóra mérni, nincs vonalkódja, akcióban se tudjuk tenni. Mégis csodákra képes.

Amikor ez beszélgetés-szinten szóba kerül, a kívülállóktól többféle hozzáállás érkezik. Általában a "betelepűtt, idemigrált pestieket" szokták emlegetni... pedig tősgyökeres gyömrői ugyanúgy tud nemköszönni... sőt! És meglepő, de még csak nem is a fiatalokról, vagy a gyermekekről van szó - bár nyilván utóbbinál sokat számít, hogy a szülők milyen példával  járnak elöl, amikor vásárolni indulnak.

A normálisabbja tán úgy nevel, hogy érkezéskor egy multiban elöl posztoló biztonsági őrnek, majd a shopping végén a pénztárba ülőnek is köszönni kell, ha odaérünk... mert ők sem robotok (még), és jól esik nekik, ha megtesszük. 

De amikor valaki belép egy kisboltba, és azt mondja: Jó reggelt! ... akkor nemcsak vásárló lesz, hanem vendég. És mi mindig jobban szeretjük a vendégeket.

Na, ennyi volt mára a manóbölcsesség.

Most megyek, mert Gedeon megint elfoglalt egy üres rekeszt, és valakinek el kell magyaráznia neki, hogy a színe okán még nem ő a feketeretek..

Találkozunk legközelebb!

VitaMini Manó





Megjegyzések